Egy évvel ezelőtt azt mondtuk, „ez a május más lesz”! Felfokozott várakozás előzte meg a három nagy konföderáció egyesülésének bejelentését, vártuk, hittük, reméltük, hogy a több tízezer tagot egyesítő új szervezet létrejötte változást hoz, ha át nem is rendezi, legalább valamelyest egyensúlyba hozza az erőviszonyokat. Oka volt annak, hogy éppen május elsején, a munka ünnepén került sor a bejelentésre, azon a napon, amely immár 124 éve a szervezett munkavállalók ünnepe.
Hiszen régóta tudtuk, éreztük már, hogy a szakszervezetek útelágazáshoz érkeztek. Furcsa útelágazás ez, mert a gazdasági, társadalmi környezethez való alkalmazkodásban az új eszközök megtalálása, az új kihívásoknak való megfelelés igénye mellett egyfajta visszafordulás is megjelent, visszafordulásé azokhoz az értékekhez, amelyek valaha létrehozták szervezeteinket.
Nem éltünk még meg ilyen kemény időket. Mára megtelt valódi tartalommal a közhely a rohanó világról. Látjuk, tapasztaljuk, hogy aki nem teljesít képességei és munkabírása legfelsőbb fokán, aki nem képezi magát folyamatosan, megfelelve az óráról órára fejlődő technikai, informatikai és kommunikációs kihívásoknak, az reménytelenül lemarad, és látjuk azt is, hogy aki lemaradt, bizony, minden ígéret ellenére ott is marad az út szélén. És ott maradhatunk mi is, ha itt és most, az útelágazásnál rossz irányba fordulunk.
A Magyar Szakszervezeti Szövetség teszi a dolgát azon a szinten, ahol ez dolga, teszi több tízezer magyar szervezett munkavállaló támogatásával, felhasználva a tagszervezeteiben felhalmozott tudást, információt és jobbító szándékú tenni akarást. És teszi a dolgát a Postás Szakszervezet is, a tagságától és szimpatizánsaitól, a postai munkavállalók több mint 63%-ától kapott felhatalmazás alapján. Tanulunk, képezzük magunkat, hogy lépést tartsunk a változó körülményekkel, illetve munkáltatónkkal. Vagy éppen felkészültségünkre, tájékozottságunkra és a tagságunkkal történő folyamatos információcserére támaszkodva, tárgyalópartnerünket megelőzve fogalmazzuk meg az igényeket, elvárásokat annak érdekében, hogy ne csak a megélhetésért folytatott keserű robot legyen a munka, hanem élhetőbb legyen az élet annak világában.
Ennek jegyében kezdeményeztünk azonnali egyeztetést a 2014. évi engedélyezett létszámok és azok hatásai kapcsán is a napokban. Már a bértárgyalás idején adott tájékoztatást a munkáltató az érdekképviseleteknek az ez évi Foglalkoztatási Terv fő számairól, amellyel kapcsolatban akkor további adatokat kértünk. A területek azonban jelezték, hogy a tervezett létszámintézkedés egyes helyeken az üzemképesség határait feszíti.
Továbbra is fenntartjuk az egyeztetés igényét a teljesítmény-elismerés tanulságait és a kézbesítő minőségi ösztönző változásait illetően is.
A munka ünnepének idején megfogalmazódik a gondolat is, hogy a postásszakmai érdekek képviselete és védelme mellett többet, mást is kell tennünk az élhetőbb világért. És éppen ezért kell visszafelé is tekintenünk. Újra fel kell építenünk azokat a munkahelyi közösségeket, amelyekből a kezdetekkor megerősödött a szakszervezeti mozgalom. Minél teljesítményorientáltabb az életünk, annál nagyobb szükségünk van jó szóra, barátságra, emberségre. A kulturális programok, sport- és családi napok, kirándulások eszközei lehetnek ennek a munkának, mert erősítik az összetartozás érzését, a bizalmat egymás iránt. A közösen eltöltött idő, egymás teljesebb megismerése létrehozza a valódi szolidaritást. Az igényt arra, hogy ne csak a partvonalról, esetenként az elért eredményeket kevesellve, ám ezzel együtt előnyeiket élvezve figyeljék kollégáink a korántsem egyszerű érdekképviseleti munkát, hanem lojalitásukat tagságukkal is vállalva erősítsék a Postás Szakszervezet sorait. Az igényt arra, hogy szakszervezetünk tagjaiként tevőlegesen is részt vehessenek az életminőségüket meghatározó döntések befolyásolásában.
Ezzel az összetartozással, bizalommal és szolidaritással ünnepelhetjük méltón a munka, a munkavállalók napját. És ha szakmai eredményeink valódi emberi értékrenden alapuló közösségteremtő erőnkkel párosulva megszólítják a munkavállalók fiatalabb rétegeit is, elmondhatjuk, van jövőnk, nem maradtunk állva az út szélén. Akkor ez a mostani május folytatása lesz a tavaly elindult változásnak. Elérhetjük legfőbb céljainkat, elsősorban olyan munkahelyek megteremtését, megőrzését, ahova jó érzéssel megyünk, és ahonnan jó érzéssel térünk haza. Ennek érdekében adunk bizalmat egymásnak, hogy felelősséggel, elkötelezetten láthassuk el az érdekvédelmi feladatokat, hogy a kiszolgáltatottságot, olykor a reménytelenséget feloldhassuk.
Tóth Zsuzsanna
elnök