2007. október 30-án, életének 57. évében elhunyt Nagy Viktor a Budafok 1. Posta szakszervezeti titkára.
„Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
Csak szív, ami szívünkhöz közel álló.
De nincs már.”
/Kosztolányi Dezső/
Távozásával egy gazdag szakmai, szakszervezeti életúttal bíró kollégával lettünk szegényebbek. Szolid, jó embert, készséges kollégát, rutinos szakembert veszítettünk el Személyében.
A Magyar Postához 1969. augusztusában lépett be.
Szegeden rendszeres helyettesként kezdett, majd 1978-ban, Budapestre kerülvén a Pestlőrinc 1. Posta Hírlap Osztályának vezetésére kapott megbízást. Két évvel később a Budafok 1. Postán helyezkedett el, ahol kézbesítő csoportvezetőként végezte szakmai munkáját egészen addig, amíg az értelmetlen halál el nem ragadta.
A Postás Szakszervezet munkájába mélyebben lőrinci évei alatt kapcsolódott be, ahol a tagság – felismerve Viktor emberségét, jó szervező képességét, kiállását az igaz ügyekért – alapszervi titkárrá választották.
Később, amikor Budafokra került, mint egy örökséget, vitte magával a titkári funkciót, hiszen itt is megválasztotta a közösség titkárnak, melyet 27. éve gyakorolt folyamatosan.
A dolgozók érdekeinek képviseletét szolgálatnak tekintette, feltétel nélküli szolgálatnak. Sokat tett azért is, hogy kollégái megismerjék hazánk nevezetességeit: évente kirándulást szervezett, nagy alapossággal, precízen előkészítve, amelyek kivétel nélkül mind jól sikerültek. Nála jobban kevesen ismerték ezt a kis országot!
Szakmai és szakszervezeti munkájáért méltán részesült több ízben kitűntetésben.
Viktor!
Nagyon fogsz hiányozni. Isten Veled! Nyugodj Békében!
Szegő Róza
TSZB titkár