Május 27-én, Békéscsabán a Körös parti Ifjúsági Ház környékén különös megmagyarázhatatlan történések tartották izgalomba a környékbelieket. Az a hír kelt szárnyra hogy építkezésbe kezdenek az épületen belül, egyesek még valami várakról is tudni véltek /ez különösen érthetetlen volt/ közben pedig titokzatos nagy dobozokkal teli autók érkeztek a hátsó bejárathoz.
Mások az előcsarnokban valami hatalmas sakktáblafélét véltek felfedezni de mivel nem tudták megerősíteni a hírek valódiságát elindultam, hogy megbizonyosodjak, mi rejlik e találgatások mögött. A titkok megoldását nagyban elősegítette az a tény, hogy meghívást is kaptam ugyanide a Békés megyei Postás Gyermeknap szervezőitől, Illin József postavezetőtől és munkatársaitól.
Sejtésem beigazolódott e két dolog szoros összefüggésben volt egymással. Már a belépés után az előcsarnokba érve kezdtem összeilleszteni a mozaikokat, hiszen a gyermeknap egyik fő szervezője Börcsökné Burján Ildikó egy óriási sakktáblára hívta fel a figyelmem, amelyet gyerekek vettek körül. Columbót megszégyenítő mosolyomat ugyan Ildikó nem tudta mire vélni, de úgy gondoltam nem tárom fel a kártyáimat rögtön.
Az előadóterembe lépve óriási dobozokra lettem figyelmes, amelyekben időnként mosolygó gyermekfejek jelentek meg, majd tűntek el ugyanilyen váratlanul. A hatalmas dobozokból kialakított várban igen élénk forgalom, mondhatni nagy élet volt. 
A hatalmas terem közepét pedig játékok végtelen sora töltötte meg, a gyerekek egy csapata a labdákat részesítette előnyben, másik része pedig az alkotó típusú játékok közt találta meg a sikerélményét pillanatok alatt kockatornyok nőttek ki a semmiből, másokat az óriási dominó illesztgetése tartott izgalomba. Miközben én elégedett mosolyomat alig leplezve dőltem hátra székemen a lelátón helyet foglaló szülők közt elvegyülve. Úgy éreztem közel állok a végleges megoldáshoz.
Közben gyerekek csoportjára lettem figyelmes az egyik sarokban közelebb érve kiderült hogy meséket olvastak a játszóház munkatársai, az apróságoknak. Lenyűgöző volt a meseolvasó és a mesehallgató gyerekek közti, észrevétlenül de mégis folyamatosan érzékelhető erővel erősödő láthatatlan kapcsolat. Kedvem lett volna leülni közéjük, de mielőtt ez megtörtént volna színpad felől hangos dübörgő hangra, és harsány kiáltásokra figyeltem fel. A játszóháziak mondókákkal, felelgetéssel és egyéb dinamikus koreográfiával felépített csoportos játékának lehettem szemtanúja.
Az előcsarnokba visszatérve láthattam, hogy az elmélyülten figyelő gyerekek között a régi hagyományos népművészeti alkotás egy-egy mestere ismertette meg a szakmai fortélyokat a tanulni és alkotni vágyó gyerekekkel.
Azok a Békés megyei postás gyerekek, akik ezen a szombati napon Békéscsabára érkeztek a megyei postás gyermeknap játszóházába, mindannyian megélhették a játék az alkotás a mesehallgatás együttes élményeinek utánozhatatlan varázsát. Talán egyszer még mesélni is fognak majd róla saját gyerekeiknek.
Nem csak a részükre kiosztott csokoládé és ivólé édesítette meg ezt a szombati napot számukra, hanem a közös játékok és az elmélyült alkotómunka öröme, amit nem lehet elég korán kezdeni, bizonyítják ezt a helyszínen készült fotók.
Bár a gyermeknap mintegy 60 résztvevőjét, akik közt legalább 40 gyermek volt nem tudtam végig kérdezni egy biztos ezen a napon Békéscsabán sem unatkozó sem rossz kedvű gyereket nem láttam az Ifjúsági Házban sem a környékén. Köszönet a szervezőknek!
Én pedig végleg megbizonyosodtam az épületben valóban, építkeztek. Egy dolog azonban megnyugtatott Békés megyében már a gyerekek is tudják nem mindegy, hogy Dobozon, vagy dobozból építkezünk. Az utóbbi sokkal gyorsabban halad és még építési engedély sem kell hozzá, a hozzávaló kellékek viszont elengedhetetlenek: kezdeményezés, fantázia és a mindenkori alkotás vágya, az újabb játékra mindig készen állva. Játszóházi gyerekek köszönöm hogy „beengedtetek a várba!”
Szeged, 2006. június 13.
Kalmár László
